Magyar ékezetesítés FontLabbal v1
Összefoglalás: a magyar ékezet nélküli fontokat viszonylag egyszerűen magyaríthatjuk a FontLab programmal, ha a következő betűket rendre a mellettük feltüntetett Unicode értékű helyekre másoljuk: Ő – 0150, ő – 0151, Ű – 0170, ű – 0171.
A fontok magyarításának témája rendkívül szerteágazó, a technikai megvalósításon túl magába foglalja az ékezetek elhelyezésének tipográfiai kérdéseit, a régebbi, de még használatban lévő operációs rendszerek és kiadványszerkesztő programok fontformátum kompatibilitási kérdéseit, a jelenlegi szabványok és a múltban kényszerűségből kialakult „kvázi-szabványok” követését.
Talán épp a téma összetettsége miatt, kevés átfogó írást olvashatunk a témában, és egyelőre mi is csak egy egyszerűsített, a legalapvetőbb lépésekre szorítkozó leírással állunk elő, amelyet, reméljük, a jövőben sikerül teljesebbé tenni.
A fontok házilagos magyarítása sajnos sokakat érintő kérdés, mert Macintoshon jelenleg nem érhető el automatikus ékezetesítő program (Windowsra viszont igen, lásd Linktárunkat), és gyakran a határidők sem teszik lehetővé külső szolgáltatók igénybevételét.
Az alábbi leírás elsősorban Macintosh operációs rendszerre és a FontLab programra vonatkozik, de némi utánajárással a leírtak átültethető Windowsos rendszerekre és és más fontszerkesztő programokra is. Az így elkészült fontok Macintoshon csak a Hungarian billentyűzetkiosztással használhatók, a régi szabvány szerinti H-ssal (MSz 7799) nem.
Az alábbi linkek segítségével a leírás különböző fejezeteire ugorhat:
1. A font megnyitása
2. A hungarumlaut ékezet megkeresése
3. A kompozit karakterekről
4. Váltsunk Unicode ranges nézetre
5. A font ékezetesítése
6. Ellenőrzés
7. A font elnevezése és elmentése
8. További olvasnivalók
A font megnyitása
A font megnyitása FontLabben egyetlen lépésben végrehajtható, de Type 1 fontok megnyitásakor figyeljünk, hogy a betűtípus Font Suitcase részét, ne pedig a PostScript Type 1 outline font részét nyissuk meg. Ez azért fontos, mert a font kerning értékeit a suitcase fájl (bitmap vagy képernyőfontnak is nevezik) tárolja, az outline (nyomtatófont) megnyitásakor ezeket az információkat nem olvassa be automatikusan a FontLab.
A Type 1 font két részének ikonjai. Balra a suitcase (ezt kell megnyitni),
jobbra a nyomtatófont, amely nem tartalmazza a metrikus adatokat, mint pl. a kerning információk.
Ha a suitcase fájl több betűváltozatot (pl. regular, italic, bold, heavy) is tartalmaz, akkor egy párbeszédablakban választhatjuk ki, hogy melyik változaton fogunk dolgozni.
A betűtípus neve előtt háromszögre kattintva megjelennek a betűváltozatok nevei.
A hungarumlaut ékezet megkeresése
Az Open gombra kattintás után megjelenik egy táblázat, melynek celláiban a fontok jeleit láthatjuk.
A legtöbb fontban a kettős ékezet (csak maga az ékezet) külön jelként is megtalálható, de nem minden esetben, ezért első lépésben keressük meg, hogy a mi fontunk rendelkezik-e ezzel a jellel.
Macintosh Type 1 font megnyitásakor általában a megnyitáskor megjelenő táblázat legalsó sorában találhatjuk, felette a halványsárga sávban a „hungarumlaut” felirat látható. De rá is kereshetünk, Edit > Find..., majd a Name begins with mezőbe írjuk be: hungarumlaut. Az ablakban megjelenik a hungarumlaut felirat, kattintsunk rá duplán, ekkor a program a táblázatban kijelöli számunkra a megfelelő jelet.
Induljunk ki abból a szerencsés esetből, amikor a font tartalmazza az ékezetet. (Ellenkező esetben, ami az internetről letölthető ingyenes fontoknál gyakran előfordul, két acute-ból [szimpla ékezetből] létre lehet hozni a hungarumlautot, de erre most nem térünk ki).
A kompozit karakterekről
A kettős ékezet meglétének ellenőrzésére azért volt szükség, mert az ő, Ő, ű és Ű betűk két komponensből – az alapfontból és az ékezetből – álló, ún. kompozit karakterek, amelyeket a FontLab a komponensek megléte esetén képes automatikusan összeállítani.
Ha a fontból hiányzik a hungarumlaut jel, érdemes először azt létrehozni, mert a későbbiekben egy pár lépést megtakaríthatunk ezáltal.
Váltsunk Unicode ranges nézetre
A font megnyitásakor megjelenő táblázatban nem mindig láthatók a jelek Unicode azonosítószámai, és az sem hogy mely karakterhelyekre kell helyeznünk a kettős ékezetes karaktereket. Ezért első lépésben váltsunk egy olyan nézetre, ahol látszanak leendő karaktereink helyei.
Ehhez kattintsuk az ablak legalsó sorában balról a negyedik gombra, és a legördülő menüből válasszuk ki az Unicode opciót, majd eggyel jobbra az Unicode ranges opciót, végül a Latin Extended-A opciót.
A cellafeliratok Unicode-ra állításával a jelek feletti halványsárga sávban látható szöveges azonosítók Unicode számokra váltanak át. Így a továbbiakban egyszerűbb lesz hivatkoznunk rájuk.
Az Unicode ranges (Unicode tartományok, kódlapok) módba váltással, majd a tőle balra eső legördülő menüből a megfelelő tartomány kiválasztásával érhetjük el, hogy a program az adott tartományba eső jeleket az ablak tetejére helyezze, így nem kell keresgélnünk ezeket. Ha például tibeti karaktereken szeretnénk dolgozni, akkor válasszuk ki a listából a Tibetan tartományt, és az ablak tetején megjelennek a tibeti karakterek helyei. Érdemes kísérletezgetni vele!
Fontos megemlíteni, hogy a megfelelő nézetre váltással – bár látszólag változnak a betűk helyei – valójában nem rendeztünk vagy kódoltunk át semmit a fontban, egyszerűen csak azt határoztunk meg, hogy a program milyen elrendezésben jelenítse meg a karaktereket.
Ezek után a táblázat első néhány sorában könnyen megtalálhatuk a keresett betűk helyét, ebben segítenek a Unicode azonosítószámok is, a 0150, 0151, 0170, 0171 számú cellákat kell keresni.
A font ékezetesítése
A fenti képen megfigyelhetjük, hogy egyes karakterek szürke alapon sötétszürkével, míg mások fehér alapon feketével láthatók. A szürke jelek azok, amelyek még nem szerepelnek a fontban, tehát egyelőre csak a fontban számukra fenntartott helyet láthatjuk, illetve beazonosításuk megkönnyítésére egy elnagyolt képet (sablon) a karakterről.
Kattintsunk kétszer a 0151-es kódú ő betűre. A szürke sablon helyett megjelenik a tényleges betűtípussal írt ő betű, rajta – feltéve, hogy a font rendelkezik a hungarumlaut jelével – a megfelelő ékezettel. A dupla kattintás hatására a FontLab a két komponensből összállította számunkra a kompozit fontot.
Ezzel azonban még csak félúton járunk, az ékezet ugyanis a legritkább esetben kerül a megfelelő pozícióba, finomítanunk kell az elhelyezésén. Ehhez kattintsunk duplán a módosítani kívánt jelre – egy külön ablakban (Glyph Window) megjelenik a betű kinagyított képe.
A Glyph Windowban megjelenik a betű kinagyított képe, itt végezhetjük el az ékezet pontos pozicionálását. Ha az első ábrán látható módon csak a betű körvonalai látszanak, akkor a View menü > Show Layers > Fill Outline menüpontban kapcsolhatjuk be a körvonalak kitöltését, így talán könnyebb elvégezni az ékezet optikai középre helyezését (az ábrán az ékezet még nincs a megfelelő helyen!).
Ha az első ábrán látható segédvonalakat zavarónak ítéljük, ezeket a View menü > Show Layers alatti menüpontokban kapcsolhatjuk ki és be (pl. Glyph Metrics, Vertical Metrics), vagy az Editing Layers palettán, amely a Window menü > Panels > Editing Layers menüpontból nyitható meg.
A kisbetűkön az ékezeteket többnyire csak horizontálisan kell pozicionálni, mert ezek magasságát a betűtervezők általában összehangolják a font többi ékezetének magasságával, nagybetűk ékezetesítésekor szükség lehet az ékezet felfelé mozdítására is.
A megfelelő horizontális pozícióba mozgatáshoz azt kell meghatároznunk, hogy az ékezet dőlése (irányultsága) és vastagabb felső vége miatt eltolódott súlypontját a betű geometriai középvonalához képest milyen mértékű mozgatással tudjuk kompenzálni. Ennek megállapításában segítségünkre lehet, ha az ablak bal szélén látható „vonalzóról” behúzunk egy segédvonalat az o betű geometriai közepébe.
A fenti ábrán látható ékezetet még jócskán jobbra kell mozgatnunk. Ehhez kattintsunk az ékezetre, majd a kurzormozgató billentyűvel toljuk el jobbra (a Shift nyomvatartásával nagyobb ugrásokkal halad).
Az első ábrán látható, hogy az ékezet geometriai középvonala egybe esik a betű középvonalával (szaggatott kék vonal) – úgy érezhetjük, hogy ekkor az ékezet még túlságosan balra húz. Az optikai középre helyezéshez az ékezetet jobbra kell mozgatnunk.
A nagybetűk ékezetének horizontális pozícióját a többi ékezetes betű segítségével állapíthatjuk meg. Kattinsunk kétszer a nagy Ó betűre, hogy az külön ablakban megnyíljon. A felső vonalzóról húzzunk le egy segédvonalat az ékezet aljához és tetejéhez, és jegyezzük meg a vonalak pozícióját jelző számokat. Nyissuk meg újra a nagy Ő vagy Ű betűt és húzzuk be a segédvonalakat ugyanabba a pozícióba. A kettős ékezetet ezután az így létrejött sávban helyezzük el.
Ha bizonytalanok vagyunk az ékezet elhelyezésében, segítséget jelenthet a betűtervezők által ékezetesített, a gépünkön is megtalálható fontok, pl. az OpenType Pro fontok tanulmányozása, vagy az interneten megtekinthető fontmintákat bemutató weboldalak meglátogatása (lásd Linktárunkat).
Ellenőrzés
Ha úgy gondoljuk, sikerült megfelelően elhelyeznünk az ékezetet, nézzük meg kisebb és nagyobb méretben is, hunyorítsunk, hogy a betű folttá olvadjon össze szemünkben, és korrigáljunk ha szükséges.
Ezután más karakterek környezetében is nézzük meg új betűnket, különösen a kisbetűk ékezetét megközelítő, felnyúló szárakkal rendelkező f, k, l, h, illetve a nagy T, F stb. betűk lehetnek érdekesek. Figyeljünk meg, hogy új ékezeteink összhangban vannak-e a már meglévő betűk ékezeteivel (méret, pozíció, vonalvastagság).
Az ellenőrzéshez használhatjuk a FontLab Preview palettáját (Window menü > Panels > Preview) vagy a több lehetséget nyújtó Metrics ablakot (Window menü > New Metrics Window).
A FontLab Preview palettája (felül) és Metrics ablaka (alul). Az ő, ű, Ő, Ű betűket sajnos egyikbe sem tudjuk közvetlenül beírni, ezért a Unicode kódját kell begépelnünk, előtte egy backslashsel, mögötte egy szóközt(!) hagyva, pl. \0151 a kis ő betű számára.
A Metrics ablakban egyúttal azt is ellenőrizhetjük, hogy fontunk rendelkezik-e kerning párokkal, sikeres volt-e a metrikus adatok beolvasása (lásd Font megnyitása rész). Írjunk be a Metrics ablakba egy nagy VA betűkombinációt, ehhez a betűpárhoz szinte minden fontban rendelnek kerning értékeket.
A kerning érték türkizszínű alapon jelenik meg.
Ha rosszul nyitottuk volna meg a fontot, és hiányoznának a metrikus adatok, akkor a Metrics ablak bal felső, AFM feliratú kis ikonjára kattintva importálhatjuk ezeket az eredeti font suitcase részéből.
A font elnevezése és elmentése
Nevezzük át a fontot úgy, hogy neve tükrözze a magyar ékezetek meglétét, ez általában az eredeti név kiegészítése a H vagy HU betűkkel.
Az átnevezést a File menü > Font Info... ablakában végezhetjük el. Először a Family Name mezőben egészítsük ki a font nevét. Ezután vagy a FontLab automatikus névadási módszerére bízzuk magunkat, és a Build Style Name, majd az ablak alsó részén a Build Names nyomógombra kattintunk, vagy pl. az itt található leírást követjük.
A fontot OpenType és Windows Type 1 vagy TrueType formátumban a File menü > Generate Font... menüpont alól menthetjük el.
A Macintosh Type 1 fontok mentését a File menü > Generate Suitcase... menüpontban végezhetjük el. Itt egy külön párbeszédablakban lehetőségünk nyílik a különböző betűváltozatok egy suicase fájlba olvasztására.
További olvasnivalók
diacritics.typo.cz – Ékezetek, diakritikus jelek gyűjteménye, köztük a magyar kettős ékezettel.
font.hu – A fontmagyarítás menete Fontographerrel Mac OS9 rendszeren
microsoft.com – Ékezetek tervezésével, elhelyezésével kapcsolatos leírás
msn FontLab Group – Fontok elnevezése FontLabban
A fontok módosítását megelőzően, kérjük, a licencszerződés átolvasásával bizonyosodjon meg róla, hogy a licencbe adó engedélyezi a font módosítását.
Bár a leírást igyekeztünk legjobb tudásunk szerint összeállítani, a kevéssé dokumentált téma miatt tartalmazhat hibákat, helytelen információkat. A kiadó minden helyesbítést, kiegészítést, szakmai észrevételt örömmel fogad. Az esetleges hibákból származó károkért felelősséget nem vállalunk.
Fotósszemmel
A képkompozícióval foglalkozó kötet kitér a digitális technika nyújtotta új lehetsőségekre is, számos ábrával teszi közérthetőbbé a témát. Részletek
Fekete-fehér fotózás
A fekete-fehér fotózás rejtelmeit, a színes digitális technikával készült képek igényes fekete-fehér fotókká alakításának műhelytitkait ismerhetjük meg. Részletek
Kompozíció
A kötet segítségével a fotográfiai kompozíció témakörét ismerhetik meg az érdeklődők. Részletek
Expozíció
Az expozíció elméleti alapjait és gyakorlati kérdéseit, a különböző beállításokkal elérhető hatásokat és kreatív lehetőségeket mutatja be a könyv. Részletek
Világosítás
A kötet a fotózás egyik legfontosabb kérdésével, a megvilágítással foglalkozik. Részletek